A családod támogat vagy torpedóz?

Az ember létének meghatározó eleme a család. Közvetlen környezetünk befolyása óriási az életünkre, s azon belül arra a szeletére is, amit életmódváltásnak nevezünk.

Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a közösségek meghatározó szerepével ebben, s azt tanácsoltuk, hogy keressünk magunknak támaszokat. S hogy milyeneket? Nyilvánvaló, hogy a legalapvetőbb segítség lehet számunkra a közvetlen környezetünk, vagyis a  család.

Aki egyszer is rászánta már magát akár csak egyetlen diétára is, bizonyára megtapasztalta már, hogy egy-egy hétvégi nagy családi ebéd milyen – sokszor ellenálhatatlan – kihívást jelent számára. Mekkora kísértésnek teszik ki nem csak a jobbnál-jobb falatok, az illatok, a színek, s még csak nem is pusztán az, hogy mindenki más jó ízűen eszik az asztalnál, hanem a tukmálás:

„Egy falat nem árthat! Miért nem eszel, tán nem ízlik?”
– bombázzák az embert a nagymamák, az anyukák, nagynénik, stb. Ember a talpán, aki ellen tud állni.

Ennél is nagyobb  az a kísértés, ami a legkülönfélébb impulzusok formájában éri az életmódot váltót otthon, a minden napos életterében. Nem lehet elégszer és eléggé hangsúlyozni a közvetlen környezet fontos szerepét, ami pozitív és negatív is lehet: más szóval, hatalmas segítség, vagy éppen ellenkezőleg, óriási akadály bizonyos helyzetekben.

Akár a tágabb, akár a szűkebb családot nézzük, egyaránt igaz a megállapítás: minden családnak van kialakult dinamikája, amelyet nehéz megváltoztatni.
A szerepek ugyanis le vannak osztva (Nagyi még egy sütit megetetne velünk, hogy lássa, ízlik, amit készített), megvannak a kialakult, berögzült szokások (a hétköznapok és hétvégék megszokott lefolyása, este mindig együtt eszünk, miket eszünk, mivel fejezzük ki a gondoskodásunkat, szeretetünket) és játszmák (a családban betöltött szerepek, a konfliktusok lefolyásának dinamikái, stb.) – óhatatlan, hogy ezekre mind kihatással van életmódváltásunk.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a környezetünket is befolyásolják az életmódunkkal kapcsolatos döntéseink, a családtagjainknak igenis kell idő, hogy feldolgozzák azokat, hogy megfelelően tudják lereagálni a változásokat.

Jóváhagyásuk, támogatásuk hatalmas motivációs tényezővé válhat a fogyás útján, az esetleges ellenállásuk, hitetlenségük pedig a kudarc felé lökhet bennünket.

A testi változások (fogyás, feszesedés) mellett lelki változásokra is számíthatunk: gyakran javul az általános hangulat, az önértékelés, s erősödik az önbizalom. Nem ritka, hogy egy-egy életmódváltáskor újragondoljuk magunkat. Vagy éppen újragondoljuk magunkat és életmódot váltunk. Váláskor, vagy szakítás után például gyakori, hogy egy nő lefogy, sportolni kezd, új frizurát csináltat, lecseréli a ruhatárát, életmódot vált – de az is előfordul, hogy előbb következik be az életmódváltás. A hangsúly mindkét esetben a változásunkon van.

A személyiségünk más aspektusai kerülnek ilyenkor reflektorfénybe. Ez pedig furcsa lehet a környezetnek, sőt akár hatalmas ellenállást válthat ki, és a családtagjaink akár tudat alatt igyekezhetnek a régi, általuk megszokott, számukra megnyugtató énünkhöz ragaszkodva az életmódváltásunk ellen nyomást gyakorolni. Elhangzik akár olyasmi, hogy „Nem ismerek Rád, ez nem Te vagy!” „Mikor lettél ilyen hiú?” Szélsőséges esetben még negatívabb visszajelzéseket is kaphatunk otthon: „Nem vagy te már ehhez túl öreg?” „Mégis kinek akarsz tetszeni?”  Borzalmasan bántó lehet ez annak, aki pont a szerettei támaszát keresi. Ugyanakkor jusson eszünkbe, hogy

az ilyen viselkedés sokszor az ellenálló saját biztonságának kereséséről, illetve megőrzéséről szól valójában, és nem feltétlenül tükröz rosszindulatot. 

Változásunk tehát kihat az addigi berögzül családi szerepekre, szokásokra, játszmákra. Látszólag semmiség, hogy a családi vacsoránál magamnak már mást készítek, mint mindenki másnak, de ha ez mindennapossá válik, akkor bizonytalanságot idézhet elő. Emiatt mindig lesznek erők, amelyek a változás ellen hatnak családon belül is.

A fentiek által okozott zavaron leginkább az előre tervezéssel és jó kommunikációval lehet enyhíteni.  Mondjuk el előre szeretteinknek, hogy miért látunk neki a váltásnak, , hogy mi motivál bennünket, illetve, hogy hova szeretnénk eljutni – ha például a partnerünk nem a magabiztosságáról híres, akkor szélsőséges esetben akár azt is előre elmagyarázhatjuk neki, hogy áhított fogyásunkkal nem az a végcélunk, hogy elhagyjuk őt.

Az is segítség lehet, ha bevonjuk a családot az életmódváltásunkba.
Kezdésképp akár belevághatunk egy rövid távú, drasztikusabb diétába is együtt! A fenti példánál maradva pedig újragondolhatjuk a közös étkezéseket is hosszú távon: továbbra is mindenki kapja ugyanazt a vacsorát, de kerüljön az asztalra egészségesebb étel, amit mi is eszünk.

Vonjuk be a család többi tagját is a sportprogramokba, menjünk el a párunkkal közösen edzeni,

a hétvégeken lehetőség szerint szervezzünk közös – gyerekeket is megmozgató – szabadtéri programokat, kerékpározást, stb. Ha bevonjuk a párunkat – és ha vannak, a gyerekeinket is – akkor nem csak az életmódváltásunk feltételeit javítjuk: további adalékként a családunk is egészségesebbé válik, nem szólva a párkapcsolatunk erősödéséről: együtt változni ugyanis jó dolog!

Összeköthet bennünket, hogy kölcsönös támasz és motiváció vagyunk egymás számára. Persze ne legyenek túlzó elvárásaink! Még a legnagyobb előre tervezéssel és legjobb kommunikációval sem fogjuk tudni Nagyinak elmagyarázni, hogy miért ne tukmálja ránk azt a bizonyos utolsó szelet sütit. Fogadjuk el – na nem is a sütit, de azt igen, hogy ezen a berögzült szerepén nem tudunk változtatni. Az pedig, hogy lenyomjuk-e még azt a sütit vagy sem? Nos, az már a mi döntésünk.