Fogyni jó, de napról napra fogyni igazán jó!

Budapest, 06.06

Ezt csak az tudja, aki fogyókúrázott már botor módszerekkel – minden lelkesedés, minden motiváció, minden remény oda tud lenni egy bejojózástól. Lemegy 2 kiló, az ember örül neki, mint House a Vicodinnak, aztán egy jóízű ebéd, és másnap már újra ott áll a mérleg, ahonnan elindult. Karcsi is ismeri ezt a kálváriát, és mi sem egykönnyen felejtjük el a legutóbbi kudarcba fulladt projectjét, amikor is 90 nap gyötrelem (és mások gyötrése) után pár hét alatt úgy szedte magára a leadott kilókat, mintha parancsba kapta volna, hogy ismét nyerje vissza az indulósúlyát.

És ez valójában így is van: az agy megszokja, hogy X kg vagy, és ha ettől kevesebb leszel, úgy érzékeli, hogy valami baj van: hé, ez nem te vagy, hisz más a súlyod! És a tudatalattid mindent bevet, hogy „újra a régi” légy. Ilyenkor van az, hogy magad sem érted, miért tömöd még magadba az újabb és újabb falatokat, miért eszed magad hasfájásig és mi hajt, hogy a „majd holnap újra fogyózok” ürügyén addig habzsolod az utolsó bűnös finomságokat, amíg csak bírod. A Turbó erre is jó: a finomított szénhidrát kiiktatásával megszünteti a ch-függőséget (már pár nap elegendő, hogy az ember leszokjon a „cukor-drogról”), a zsírból való fogyás pedig megvéd a jojózástól. Az agy szépen megszokja, hogy napról napra, fokozatosan csökken a súlyunk, új énképet tud kialakítani, nincs összevissza súlyingadozás.

Mindezt Zita és Karcsi tárgyalta nagy „ugye, te is így voltál?”, „nahát, hajszálra ezt csináltam!” felkiáltások közepette. Egymást licitálták túl a rémebbnél rémebb éjszakai hűtőfosztogatási történetekkel, hogy ki mennyit bírt együltő helyében magába tömni (Karcsi 3 db 7 literes jégkrémén azért én is meghökkentem), és ki milyen eszement diétákba fogott bele, bukta el és bánta (hízta) meg. A lakás tele volt vidám nevetéssel, a kedves csipkelődések, játékos egymást-húzások, a könnyű tavaszi jókedv hangjaival. Karcsi különösen hozta a formáját, reggel újabb -40 dekát könyvelhetett el, és majd kibújt a bőréből örömében, hogy nem csak látszateredmények az eddigiek, valóban napról napra apadnak a zsírpárnák. És persze Zita társasága is előhívta a jobbnál jobb poénokat és szellemi sziporkákat, hiszen talán egyedül a címzett nem vette észre, kinek is szól valójában az előadás :)

Következő részek: